ING Biztosító - Egyoldalú Szerződésmódosítás - A Kúria Ítélete (2013. 06. 12)

Eredeti letölthető PDF file

"A KÚRIA

Mint felülvizsgálati bíróság

 

Pfv.III.21. 797/2012/7.szám

 

A Kúria a Zelles és Társai Ügyvédi Iroda (1026 Budapest, Pasaréti út 52/B, ügyintéző: dr. Zelles Zoltán ügyvéd) által képviselt Gyimesi Albert Tiborné (6000 Kecskemét, Gyenes Mihály tér 17.) felperesnek, a Varga János Tamás és Társai ügyvédi Iroda (1126 Budapest, Kernstok K. tér 8, ügyintéző: dr. Csernus Zoltán ügyvéd) által képviselt ING Biztosító Zrt. (1068 Budapest, Dózsa György út 84/B) alperes ellen, általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítási iránt, a Fővárosi Bíróság előtt 15.G.42.087/2010. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.305/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az alperes által 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

 

ítéletet:

 

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

 

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

Indokolás

 

A peres felek 2006. március 29-én életbiztosítási és ahhoz kapcsolódó befektetési szerződést kötöttek.  A befektetésekre vonatkozó általános szerződési teltételeket az alperes 027 Euro alap elnevezésű külön szabályzata tartalmazta.  Az életbiztosításra az Általános Életbiztosítási Szabályzat volt az irányadó.  A befektetéseket a felperes utasítására az alperes más befektetési alapba helyezte át.  A portfóliót a felperes állította össze, a tőke és kamatkockázatot is ő viselte.  A 027 Euró alap befektetési szabályzat 2. sz. melléklete szerint a befektetés másik eszközalapba való áthelyezésének költsége (a továbbiakban átváltási költség) a biztosítási éven belül a második átváltástól terhelte a befektetőt.  Az átváltás költsége attól függően, hogy a más eszközalapba áthelyezésre szóló megbízást a befektető milyen módon adta, az áthelyezendő összeg 2, illetve 0,3%-a volt.  Az átváltási díj maximumát pedig 11, illetve 18 euróban határozta meg a szabályzat.  Az alperes az átváltási díjat több alkalommal is módosította, 2010. július 1. napját követően úgy, hogy az ezt követő biztosítási évfordulóktól kezdődően a díjmentes átváltások számát négyre emelte, a 12. átváltást követő átváltások díját 0,5%-ban állapította meg, s a díjat nem maximálta.

 

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a díjmaximum eltörlése nem vált a szerződés részévé, ha a szerződés részévé vált volna, úgy érvénytelen lenne, mint tisztességtelen szerződési kikötés.

 

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.  Arra hivatkozott, hogy az általános szerződési feltételek feljogosították a szerződés egyoldalú módosítására; a szóban lévő egyoldalú nyilatkozattal módosított szerződési feltétel egyébként nem is tisztességtelen.  A megállapítási kereset feltételei pedig nem álltak fenn, mert marasztalásra irányuló kereset indításának is meg volt a lehetősége.

 

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.  Az ítélet indokolása szerint a felperes alaptalanul állította, hogy az alperesnek egyoldalú szerződésmódosításra nem volt lehetősége.  A felperes a biztosítási ajánlatba foglalt nyilatkozatával elismerte, hogy az alperes valamennyi szabályzatát átvette.  Mivel az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét az alperes számára az általános szerződési feltételek lehetővé tették, ebből az is következik, hogy a szerződésmódosítás az azt tartalmazó alperesi nyilatkozat megtételével nyomban hatályba lépett, így a 2010. novemberében történt keresetindításkor a keresetlevélbe foglalt felperesi nyilatkozattal a szerződésmódosítás már nem volt visszautasítható.  Az alperes egyoldalú nyilatkozatába foglalt szerződési feltétel a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát érintő kikötés, ezért a Ptk. 209. § (5) bekezdése értelmében tekinthető tisztességtelen és ezért érvénytelen szerződési feltételnek.

 

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította: „a felperes és az alperes között fennálló 701 833 96 kötvényszámú életbiztosítási szerződésnek nem vált részévé a befektetési egységek közötti átváltási költségek díjmaximumának eltörlése".  A másodfokú bíróság a jogerős ítéletét a következőkkel indokolta:

 

Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában előírt feltételei nem álltak fenn.  A. 027 jelű Euroalap befektetés általános szerződési feltételeinek 2. számú melléklete azt tartalmazza, hogy az átváltási költségek új szabályai a 2010. július 1-jét. követő biztosítási évfordulótól alkalmazandók.  A felperes a szerződést 2006. március 8-én kötötte, így a  módosított átváltási díjak az ő esetében 2011. március 9-től váltak alkalmazandóvá, 2010. november 8-án így marasztalásra irányuló kereseti kérelmet előterjeszteni még nem tudott; - jogai megóvása érdekében azonban kétségtelenül szükség volt kért megállapításra.  Megállapítható volt az is, hogy 2011. Március 9-ét követően sem került vele szemben felszámításra átváltási költség a kifogásolt szerződéses kikötés alapján, ezért a megállapítási kereset feltételei a másodfokú ítélet meghozatalakor is fennálltak.  A 2006. március 9 ei szerződéskötéskor az általános szerződési feltételek 2. sz. melléklete tartalmazta az egyes befektetési alapok közötti befektetés-áthelyezések költségeit.  Az alperes az átváltási költségek egyoldalú módosítására akkor lett volna jogosult, ha a felek szerződésében erre felhatalmazást kapott volna.  Az alperes befektetésre vonatkozó általános szerződési feltételeinek 11. pontja ilyen felhatalmazást nem tartalmaz.  Az általános szerződési feltételek 2. sz. mellékletének az a kikötése, miszerint „ez a melléklet a szabályzatban meghatározott, a tartam során módosuló adatokat tartalmazza, a módosuló tételeket dőlt betűk és számok jelzik", nem értelmezhető az alperes álláspontjának megfelelően.  A 2. sz. melléklet idézett kikötésének sem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az felhatalmazást tartalmaz az átváltási díjak egyoldalú módosításának lehetőségére.

 

A felperes beleegyezésének hiányában az átváltási díjak maximumának eltörlésére így csak közös megegyezéssel (Ptk. 240. § (1) bekezdés) vagy bírói szerződésmódosítással (Ptk. 241. §) kerülhetett volna sor.  Ha az általános szerződési feltételek említett szövege kétséges is lenne, a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésébe foglalt ügylet-értelmezési szabály szerint az értelmezési bizonytalanságot az alperes terhére kellene értékelni.  Az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperes az egyoldalú szerződésmódosítás ellen személyesen vagy meghatalmazottja útján tiltakozott-e.  A szerződésmódosítás elmaradásához nincs szükség az erre vonatkozó ajánlat kifejezett visszautasítására, hanem a Ptk. 216. §-ának (2) bekezdése értelmében az elfogadó nyilatkozatot kell kifejezésre juttatni.  Az ajánlat elfogadása ráutaló magatartással is kifejezésre juttatható lett volna.  Nem tekinthető azonban ilyen ráutaló magatartásnak az, hogy a felperes a díjmaximum eltörlésének közlését követően is adott a felperesnek befektetései más eszközalapokba történő áthelyezésére megbízást, azzal pedig, hogy még a biztosítási évforduló letelte előtt a keresetet megindította, kifejezésre juttatta az alperes szerződésmódosításra tett ajánlatát elutasító álláspontját.  Mivel az alperes nem volt jogosult egyoldalú szerződésmódosításra és a felek ebben nem is állapodtak meg, az átváltási díj maximumának eltörlése nem vált a felek szerződésének részévé.

 

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését s az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.  Elsődlegesen azzal érvelt, hogy megállapításnak nem is volt helye, mert a felperes 2011. március 9-ét követően 2-3 naponta adott utasítást befektetéseinek más eszközalapokba való áthelyezésére.  Ezért a 2011. március 9-ét követően levont magasabb összegű átváltási díjak visszatérítése iránt már marasztalásra irányuló keresetet is indíthatott volna.  A felperes a megállapítási keresettel nem a jogait óvja, hanem az alperes ellen érvényesített kártérítési igényét kivárja megalapozni.  Kiemelte, hogy a Ptk. 205/A §-ának (3) bekezdése értelmében az általános szerződési feltételek 11. pontját és a melléklet szövegét együttesen kellett volna értelmezni.  Az ilyen módon való értelmezésből megállapítható lett volna a feleknek az a szerződési akarata, hogy az alperest feljogosították az átváltási díjak egyoldalú módosítására.  A kérdéses szövegezésnek a Ptk. 207.§-a (1) bekezdésének és (29 bekezdésének figyelembevételével való értelmezésével is erre az eredményre lehetett volna jutni.  Sőt a Ptk. 207. §-a (2) bekezdésének alkalmazására szükség sem volt, mert az értelmezendő szöveg egyértelmű és teljesen világos volt.  Tévesen hivatkozott a másodfokú bíróság a Ptk. 205/B §-ának (2) bekezdésére, miszerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje és azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadja, egyoldalú szerződésmódosítás esetén ugyanis nincs  szükség elfogadásra.  A felperes ráutaló magatartással elfogadta az átváltási díj módosítását, mert  miután értesült a díjmaximum eltörléséről, utasítást adott a befektetéseinek más befektetési alapokba történő áthelyezésére.  A másodfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést is elkövetett.  A felperes a fellebbezési tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az átváltási díjra vonatkozó új szabály szerint nem számított fel vele szemben átváltási díjat.  A felperesnek ezt a nyilatkozatát ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság azért fogadta el a Pp. 163 §-ának (29 bekezdése alapján valónak, mert ő a felperesnek ezért a nyilatkozatát nem vonta kétségbe.  A másodfokú bíróság a Pp. 141. §-ának (2) bekezdése ellenére nem figyelmeztette arra, hogy ha a felperesnek a szóban lévő nyilatkozatát nem vonja kétségbe, úgy azt valónak fogja elfogadni.  A felperes fellebbezési tárgyaláson tett személyes előadása így a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése értelmében bizonyítékként nem is lett volna figyelembe vehető.

 

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.  Előadta, hogy 2011. március 9. napja után nem került sor olyan számú átváltásra, hogy az alperes az egyoldalú szerződésmódosítással megállapított átváltási díjat számíthatta volna fel, marasztalásra irányuló keresetet ezért sem indíthatott.  A megállapítási keresetre azért volt szükség, hogy az alperes a magasabb összegű átváltási díjat ne számíthassa fel.  Az általános szerződési feltételek több pontja is lehetővé teszi az alperes számára az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Az általános szerződési feltételek 11. pontja és a 2. sz. melléklet. 3. pontja ilyen kikötést azonban nem tartalmaz.  Az alperesnek 2012. augusztus 30-án bejelentett kártérítési igénye nem függ össze ezzel a perrel.  A kártérítési igény alapját befektetési  alapok kezdésével kapcsolatos szabálytalanságok képezik.

 

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

 

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé.  A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

 

A felperest a szerződés jogosította fel az arbitrázsra.  A gyakori befektetés áthelyezésekkel a szerződésben biztosított jogaival élt a kockázatvállalási hajlandóságának megfelelően.  A felperes magatartása nem tekinthető joggal való visszaélésnek.  A gyakori átváltások nem adtak okot a szerződés egyoldalú módosítására, de erre az általános szerződési feltételek és a melléklet a jogerős ítéletben részletesen kifejtett érvek szerint nem is volt lehetősége.  A 2. sz. Melléklet 3. pontjának szövegéből egyáltalán nem következik, hogy az alperes az átváltási díj maximumának eltörlésére egyoldalú nyilatkozattal jogosult.  A 2. sz. melléklet első sorában lévő szöveg,   miszerint: „Ez a melléklet a szabályzatban meghatározott, a tartam során módosuló adatokat tartalmazza.  A módosuló tételeket dőlt betűk és számok jelzik." nem egyértelmű, nem világos, nem aggálytalan és nem dönthető el, hogy az mely szerződéses kikötésekre vonatkozhat.

 

Minthogy a jogerős ítélet okfejtése mindenben helytálló, a Kúria a jogerős ítéletet annak helyes indokaira utalással a Pp. 275. S-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

 

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. S-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségét is megfizetni.

 

Budapest, 2013. június 12.

 

Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke, Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró, Dr. Virág Csaba s.k. biró

 

A kiadmány hiteléül:

 

AM

írnok"

(olvashatatlan aláírás

 

----------------------------------------------------------------------------------------------

 

JOGI NYILATKOZAT:

 

A honlap teljes tartalmáért valamint az információk igazolásáért teljes jogi felelősséget vállalok.  Hitelesítve kijelentem, hogy a honlapomon említett és hivatkozott ÖSSZES INFORMÁCIÓ KIVÉTEL NÉLKÜL vagy az NN Biztosító (ING) által publikusan kiadott forrásból, vagy más, publikusan elérhető forrásokból erednek.

 

Az összes hivatkozást és igazolásokat bármikor, bárkivel, bárhol (beleértve a hatóság valamennyi szervezetét is) megosztom.

 

Engedélyezem, kérem és hozzájárulok ahhoz, hogy a honlap teljes vagy részleges tartalmát bárki, bárhol, bármilyen médián minden kérés és engedélyezés nélkül korlátlanul felhasználhatja és a legszélesebb kőrben terjessze és hozza nyilvánosságra. 

 

Placz József

(30)415-4919

E-mail: placz@t-email.hu

 

Videó – Az NN Biztosító (ING) hallgat és mindent tagad! – Megvan rá az oka! (Második rész) (LETILTVA)

 

http://biztositobank.hu/

 

Kapcsolódó anyagok:

 AZ OLDAL ÁLLANDÓAN FELTÖLTÉS ALATT ÁLL!